Vidéki esküvő

A vidéki esküvő kapcsán az juthat eszünkbe, hogy egy nagy sátorban a család apraja-nagyja önfeledten szórakozik.

…az esküvő helyszínére vezető utat szalagok díszítik, a pár pedig az utat vagy gyalog, vagy hintón teszi meg.. A szertartások után egy utcát elzáró nagy sátorba térnek vissza és kezdődik a hajnalig tartó mulatság. A dekoráció általában szalagok, lufik és virágok.

Ugye milyen gyönyörű, meghitt kép?

A vacsorát a helyi tapasztalt asszonyok főzik, a hangulatról egy szakértő zenekar gondoskodik…. De vajon manapság is ilyen egy vidéki esküvő? Hol tartják jobban a hagyományokat, vidéken vagy a nagyvárosokban?

Persze mostanában már nem feltétlenül ilyen egy vidéki esküvő, a párok nagy része azonban még most is tartja a hagyományok jelentős részét. Még most is a vőlegények többsége felkeresi kedvese édesapját, hogy megkérhesse tőle a kezét, az esküvői teendőkbe pedig a családtagokat is be lehet vonni. Nyugodtan bízhatunk egy-két feladatot a közeli rokonokra.

A menyasszonynak most sem szerencsés, ha saját maga varrja a ruháját. A babonák szerint annyi könnycseppet ejt a házas évei alatt, ahány öltést varrt a ruháján.

A fehér ruha csak az 1920-as évektől került a divatba. Előtte színes, díszes ruhát hordtak a menyasszonyok, a díszítés mennyisége a család vagyoni helyzetére utalt. Mostanság a ragyogóan hófehér ruhán kívül egyre elterjedtebbek a fehér különböző árnyalatai és a színes menyasszonyi ruhák is.

Népszerű hagyomány még a “valami új, valami régi, valami kölcsön, valami kék” is. A menyasszonyok közül erre is nagyon sokan figyelnek.

• A valami régi általában egy régi családi ékszer szokott lenni, amely a generációkon át öröklődik. Az sem ritka ha az örömanya egy ékszerét adja a menyasszonynak. A valami régi szimbolizálja a múltat.
• A valami új a jövőt szimbolizálja. Valami új lehet a menyasszony cipője, fehérneműje vagy a menyasszonyi ruha is (persze csak ha nem kölcsönzött).
• A valami kék a hűséget jelképezi. Ez lehet a harisnyakötőn egy kék masni, a ruhában egy kék dísz.
• A “kölcsönkapott” a szerelmet és barátságot jelképezi. Ezekre az érzésekre ugyanúgy kell vigyázni, mint a kölcsönkapott tárgyra.

A vőfélyek szerepe régen nagy jelentőséggel bírt, ez mostanában sem változott. A vőfély a vőlegénnyel együtt megy kikérni a menyasszonyt a szüleitől.

A vidéki esküvőkön még ma sem ritkaság, ha gyalog teszik meg az utat a szertartás helyszínére vagy a helyszínek között. A hintó használata sem megy ki a divatból.

Hagyományosan a lakodalmi menüt az úgynevezett főzőasszonyok készítették, ők a falu idősebb, tapasztaltabb asszonyai voltak. A hagyományos lakodalmi menüt a tyúkhúsleves, és pörköltek vagy paprikások voltak. Később jelentek meg a sült és rántott húsok. Süteménynek réteseket és kalácsot tálaltak fel.

Napjainkban már sokféle catering szolgáltatást lehet igénybe venni, ezek a cégek gondoskodnak a menü elkészítéséről és felszolgálásáról is. A menü sem változott sokat inkább csak kibővült: a sütemény szerepét átvette a torta, de az örömanyák és nagymamák is szívesen sütnek egy-két házi süteményt a nagy napra.

A vidéki esküvőn már nem csak a sátrak jelennek meg, a lakodalom helyszínéül választhatnak a párok a tanyaházak, fogadók, lovas tanyák sokaságából. A dekoráció igen gazdag lehet. A régi mécsesek és gyertyatartók különleges díszítésként szolgálhatnak.

A hajnalig tartó buliról napjainkban is egy jó zenekar gondoskodik.

A régi hagyományok még mostanában sem vesznek el, és a többségét az ifjú párok is tartják. Legyen szó hagyományról vagy babonáról, érdemes őket feleleveníteni, hiszen üde színfoltjai lehetnek egy esküvőnek.

A kép forrása: [link]